SMS koffein

Azt ismeritek, hogy Csoóri és Petőfi szombati verset írnak?

Itt van a reggel, itt van hirtelen.
Zeng a Lecha énnekem.
Tudja Isten, hogy mi okból,
gatyádba fúrom de fejem.
Kiülök a gombtetőre
onnan nézem szerteszét...

...hogyan veszti el a város
nyárra maradék eszét.

Itt a Keleti, itt van újra,
Jól feltúrták minekünk.
Fejed? Gatyám? a ház hallja
megbicsakló énekünk.
Kiülök a gangkorlátra,
onnan nézek szerteszét.
Ölemben van, tekergetem
a százéves nyenyerét.

Párosrím, fennkölt hangulat, csomagolja a hétköznapokat

Minden Reggel új pompával ébred,
lelkem vele lépést tartani alig képes.
Illat áradat zuhant be a szobámba,
mégis tied a legszerelmetesebb pára.

Az ablakom(/d?)ra este rásüt a Hold
Tied az ágyon a szerelmes folt
Enyém az összes bélgáz és pára
E verset írtam: az ujjad gyógyulására

Reggel korán indult útjára az első sms, mese pillanatba 07:07-kor.


Arany Anna ágyhegyen
Baribég ma köd lebeg.
Cirmos Sisa heverész,
Tücsök Tomi a zenész

Tücsök Tomi nagyon álmos
hiányzik a puha vánkos.
Hiányzik az Anna is
az óvszeres ránkkacsint.

A mai menü egy Arany parafrázissal indít, a végén pedig egy rossz rímmel, és amúgy is teljesen funkciótlanul megidézzük Poe hollóját:

Reggel van, reggel van, ki-ki rohanásban.
Keresem, keresem a nyugvó pontot a napban.
Eszembe jutsz és elmélázok: hasad hogy van, hát a torkod...?
S meg van a nyu (az smsből lemaradt a gvópont).

Megvan a nyugtató, az archimédesi tabi
A napunk mint a búgócsiga, mi
hangjával bosszantja a nagymamát
Holnap együtt alszunk, sőt, hamár...

Honnan loptam?
"O hogy kellenek a szombat reggelek
hol csigatelve szívem és a szám
hol kávé brummog, ha felkelek
helyettem is, ha nyelvem lomha tán..."

Parti Nagy Lajos a múzsád, meggugliztam ám, honnan szeded ezeket a morzsákat, szeretem az őrült busádat, nem megy a ritmus se már, kipucolom a fuszit hamar.

Tízezerforintos kérdés: melyik posztból nyúltam le a saját rímem?

Hajnalban fekszem, hajnalban kelek
Üzemszünetkor az irodába megyek.
Nálad mi van? Milyen az iskola?
Szeretlek, de rímem, az nincsen jó soha.

Turbó olvasás, tervezem jövőnket
bosszant a jelen, tűröm a jövőket
este simulva nézzük őket.

Azt ismeritek, hogy Füst Milán felesége biciklivel megy az irodába?

Esik eső, fúj a szél
szegény ember csak beér
NAVA-ból fúj a szél

Eső, bicikli, értekezlet,
Féltelek, kocsik közt tekerezlet.
Boldogtalanok Füst öröme
félig szívtam el, több nem volt a neten

Lukas a szemöldököm,
kitéptem, mert ordibált.
Mustrálnak, nézik a cipőm, benne a bokám.
Szúrjatok ki, ha nektek útban  vagyok,
vagy kilépek a cipőmből, szorít, gyerekcipő.

Kicsi lányom, semmi baj,
kinő majd a vendéghaj.
Bokád alatt tánccipők,
irigyli a sok ripők.

És akkor, az eheti, az első, a nekrofilos:

Kialvatlan agyam sűrű hagymázából atszállok hozzád (villamosról a föld alá). Érzem lelkem felettem lebeg, nem volt elég mély az éj, hogy belém visszatérjen.

Agyam kazamatáiból új világ támad,
lesz benne metró, öröm és bánat.
Álmod mély lesz, ágyad tényszerű.
Együtt alszunk majd, ez szükségszerű.

Fele igaz, fele próza, de végig nagyon csiklandós:

Esemese: reggel kel a kisfiú, ásít nagyot, hú. Kel a kislány csipásan, keze matat az ágyon. Keres kedves, meleg halmot, mellyel szeretetet alkot,...

Álmos fiú esemese
Te Anna vagy, nem Emese.
Látod, mennyit ér a rím?
Hazudik érte a hím.
Ha a kezed rajtam alkot,
addig adj nekem egy halmot.
Így halmozunk hajnalig,
amíg a Nap ránkvirít.

Ezt a kettőt nagyjából egyszerre küldtük el, így nem csoda, hogy nem reagálnak egymásra. Ez az igazi párhuzamos költemény: a végtelenben talán találkoznak.

Hajnali holdkór a szám sarkában
bezuhant arcok a metró padjában
a reggel szúrásai fájtak már este
beste fejem a rímet kereste
leste de a verset lenyelte

Szikrázó Napsütés
Vízszíntes hóesés
Ez nem az orosz tajga
Csak egy pesti életkép

És íme, az éjszakázó versek:

Azt hiszem, ma reggelo pont jól van a pocim
csak a kicsi szívem szorít most egy picit.
Mert egyedül aludtam el tegnap este,
hiányzott a tested ezer apró nesze.

Nesze pisze
ne vesszünk össze
Tested melege
éled a törölköződbe
öleltem éjjelen
s leestem a földre

A mai adagban nincs nyúlás, nincs lopás, se egy szelíd parafrázis. Egyszerűen csak rímbeszedtük, hogy bolondak vagyunk, hülyék, ötlettelenek és egy kicsit álmosak is:

Már megy a nap s én toporgok,
hogyan alkossanak csoportot a dolgok.
Fut az egyik, ül a másik
rám a fuszkány nagyot ásít.
Hülyeséget írtam ma:
Bolond barátnőd, Anna.

Isteni melegség ölel a kabátban,
Isteni álmosság húzza a pillámat.
Verset írnék neked a féltízes metrón.
Erre nincsen rímem, hacsak nem a "templom"

Kicsit széttartanak a mai verseink:

A hatalmas munkavágynak elemésztő tüze bánt.
Mondd, hogy van a kapd-be-ujjad, drága kicsi tulipánt?
Megnéztem, a fikuszomnak lesz három új hajtása.
Kivéve, ha lerágja a budapesti vadsáska.

Verőfényes reggel
indulhatna kexszel
és akkor nem stresszel
a teremtés koronája.
Ez félbemaradt, de elküldöm

Mára egy toldis közhelygyűjtemény jutott:

Repül a nehéz kő, tapos a malom
Kit hogyan talál meg, nem hagyom.
Elég 1 szó, kifordul a sarok,
abból a világ kavarog.

Ihletet merítek a szikrázó égboltból,
Az utasok feje rendre máshogy töttyedt.
Ifjú pár hentereg a kedvenc padunkon.
Gurul a nehéz kő? Előbb meg kell lökjed.

Két profán versszak a lélekvándorlásról:

Vers helyett 1 epigrammát
küldök át rámát
valaki vajazza le,
hogy forogjon az élet kereke.

Forog az élet kereke, nyugi
Bele is szédültünk mind, az tuti.
Nappal alszunk, éjjel baszunk,
száz év alatt összeaszunk.

Ezt a verset tegnap kaptam. Akkor még nem gondoltuk, hogy az én személyes hevem 38,5 fokos is lehet. De mivel pont ennyi lett, hányingerrel súlyosbítva, nem válaszoltam az sms-re, a tegnapi mű torzó maradt:

Isteni melegség ölel a kabátban
szerelmem hevét élvezem magában.
A sok didergő zörögve szalad
este várom hallani szavad

A mai szösszenetben egy babitsos-kalapácsos négysoros küzd meg egy majdnem-limerikkel:

Tavasszal jön most az ősz,
a metró fala ezúttal sárga.
Köd ült meg a város felett.
Dolgozni megyek, be az irodába.

Őszi halál az agyamban,
káosszal küzdök a szobámban.
A reggel korán jött.
Nem köszöntem meg, hogy betoppant.